Kötés vs Horgolás

Amíg haladunk a mintadarabbal, addig is egy kis olvasnivaló:

Miért érdemes a horgolást előnyben részesíteni a kötéssel szemben? Egyáltalán létezik-e olyan kézimunkázó, aki egyformán jól köt és horgol?
A fenti kérdések mindig parázs viták tárgyát képezik, és megválaszolásuk csaknem lehetetlen feladat. Mégis most arra vállalkoznék néhány mondatban, hogy tapasztalataimat megosszam.
Kezdjük rögtön a második kérdéssel: NEM. Már csak azért sem, mert nincs annyi szabadidő a világon, hogy mindkét műfajban elmélyedjünk. A másik probléma a két technika logikai különbözősége. Aki előbb tanul horgolni, az nem tud mit kezdeni a kötéssel, és újra meg újra visszatér a horgoláshoz. Aki kötni tanul előbb, attól mindig azt hallom, hogy a horgolás unalmas, nincs benne semmi érdekes.
El is érkeztünk az első kérdéshez: mégis melyik???

Kistáska recept

Hozzávalók:
1 db 3-as horgolótű
2 gombolyag (praktikusan 50 g - nem fog mind kelleni) tetszőleges, két különböző színű, 3-as tűhöz való fonal (gyakorláshoz pamut)

Második lecke

Előző alkalommal eljutottunk a rövidpálcáig, ami már nagy előrelépés horgolótudományunk megalapozásában, még ha nem is tűnik annak. A következőkben tovább ismerkedünk a horgolás logikájával.
A ráhajtást már ismerjük, ennek segítségével "hosszabb" pálcákat is készíthetünk. A sorban következő hosszúságú pálca a félpálca. Mely a rövidpálcától annyiban tér el, hogy a bökés előtt ráhajtást készítünk, így a folyamat a következő: ráhajtás, bökés, ráhajtás, áthúzás, ráhajtás, áthúzás (mindhárom szemen egyszerre).

Most nem sokat haladtunk a tanulás folyamatában, mert a hamispálca egy elég mellőzőtt pálcatípus, annál gyakoribb azonban az egyráhajtásos pálca. Mint ahogyan a neve is mutatja bökés előtt egy ráhajtást készítünk. Ez a pálca annyiban tér el a hamispálcától, hogy az utolsó áthúzós lépést két részre bontjuk, és kettesével horgoljuk le a hurkokat. Tehát: ráhajtás, bökés, ráhajtás, áthúzás, ráhajtás, áthúzás (két hurkon), ráhajtás, áthúzás (maradék két hurkon). Leírva hosszú, de nem kell mást szem előtt tartanunk, mint azt a szabályt, hogy a horgolás során meg akarunk szabadulni a tűre került hurkoktól, mégpedig ráhajtás és áthúzás segítségével. A hurkok pedig szeretnek párosával közlekedni.

Ilyen módon nem nehéz elképzelnünk egy kétráhajtásos, vagy egy háromráhajtásos pálca kivitelezését sem. Most hogy ilyen ügyesek lettünk, már csak arra kell ügyelnünk, hogy a sor végére érve megfelelő számú láncszemből készítsük a magasítást. Általánosságban elmondható, hogy a félpálcát két, az egyráhajtásos pálcát három, a kétráhajtásos pálcát négy - és így tovább - fordulószemmel helyettesíthetjük. Megjegyzem: ha egy adott munkát kell ráhajtásos pálcákkal kezdeni, akkor a fordulószemek száma + egyedik láncszembe bökünk.
Fordulás után szokott szembesülni a kezdő horgoló azzal a problematikával, hogy tudniillik hova bökjön?!
Itt ismét két szabályt kell megjegyeznünk:
1. az első pálcát helyettesítettük, az alatta lévő lyukba nem bökünk.
2. alapesetben az előző sor pálcáinak tetejébe bökünk, a két szál felül elv figyelembe vételével. Speciális esetben az előző sor pálcái közé is bökhetünk, és ezzel más hatást érhetünk el.
Hogy az alapokat jól begyakoroljuk legközelebb egy mintadarabot készítünk.

Első lecke

Ha már fonal, legyen kövér... A tanulás első fázisában 3 mm-es tűt és hozzá való pamut fonalat ajánlanék.

Ha készen állunk kezünkbe vehetjük a tűt és a fonalat. Ezt ízlésünk és vérmérsékletünk függvényében számtalan módon tehetjük. Merev szabály nincs, ahogy kényelmes. A tanulási szakasz pont arra való, hogy kitapasztaljuk, nekünk mi a kényelmes.

Mielőtt tűt ragadnánk

Egy pár apróság jutott még eszembe, amiről nem tettem említést eddig. Most már van fonalunk, tűnk, és már éppen gőzerővel vetnénk bele magunkat a horgolásba, de néhány dolog, amire még figyelnünk kell:

A Fonal

A fonal. Hát igen, ezen sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e minden létező fonalfajtát felsorolni. De arra jutottam, hogy nem. Csak egy rövid áttekintést adok, hogy valamilyen fogalmunk legyen, aztán rátérek arra, hogy miből lesz a cserebogár.

Az Eszköz

A horgolás egyetlen szükséges eszköze a horgolótű, ami azonban rendkívül sokféle lehet. Anyagát tekintve készülhet fémből – alumíniumból vagy acélból –, fából – leggyakrabban bambuszból, nyírfából vagy más egyéb kemény, de rugalmas faanyagból –, illetve műanyagból. A tű készítéséhez használt anyagot nagymértékben meghatározza, hogy milyen vastagságút készítenek. A csipkék készítéséhez használt nagyon vékony horgolótűk (0,4-1,75 mm átmérőig) acélból készülnek, a vastagabbak alumíniumból (2 mm-től), fából (3 mm-től) és műanyagból. Kiképzésüket tekintve lehetnek nyéllel ellátottak vagy anélkül készülők, egyenes vonalúak, továbbá a horog felé elvékonyodók.

A horgolás rövid története

Mi is az a horgolás tulajdonképpen? A technika neve sok nyelvben a készítéséhez használt horgas végű tűből eredeztethető. A horgolás eszköze egyetlen kampós végű, acélból, fából, csontból vagy műanyagból készült horgolótű, mellyel a szemeknek nevezett, folyamatosan képzett hurkokat készítjük. A horgolásnak nagyrészt valamilyen más kézimunka-technikát utánoz, például a kötést, a vert csipkét stb.

Köszöntő

Kedves Olvasó!

Órák óta itt ülök a gép előtt, beírok egy mondatot, és rögtön utána törlöm is. Nehéz pontosan megfogalmazni, milyen céllal is szándékozom létrehozni ezt a blogot.

A történet néhány évvel ez előtt kezdődött, amikor a húgom az iskolából hazatérve boldogan újságolta, hogy ők bizony technikaórán kézimunkázni tanulnak. Hmmm, gondoltam magamban, és felrémlettek előttem a technikaórák: amikor konnektort szereltünk, cipőkanalt fűrészeltünk, kiskocsit szögeltünk, meg hasonlók. Kézimunkázni? Azt nem. Korábban annyi közöm volt a kézimunkához, hogy egy előre csomagolt hímzést elkezdtem. Azóta sem fejeztem be...