A horgolás egyetlen szükséges eszköze a horgolótű, ami azonban rendkívül sokféle lehet. Anyagát tekintve készülhet fémből – alumíniumból vagy acélból –, fából – leggyakrabban bambuszból, nyírfából vagy más egyéb kemény, de rugalmas faanyagból –, illetve műanyagból. A tű készítéséhez használt anyagot nagymértékben meghatározza, hogy milyen vastagságút készítenek. A csipkék készítéséhez használt nagyon vékony horgolótűk (0,4-1,75 mm átmérőig) acélból készülnek, a vastagabbak alumíniumból (2 mm-től), fából (3 mm-től) és műanyagból. Kiképzésüket tekintve lehetnek nyéllel ellátottak vagy anélkül készülők, egyenes vonalúak, továbbá a horog felé elvékonyodók.
Méretüket tekintve 0,6-8 mm-esek a legelterjedtebbek, de találkozhatunk ennél vékonyabb (0,4-0,5 mm-es), és vastagabb (10-20 mm-es) példányokkal is. A horgolótű hossza általában 15 cm, ám a hossz, a számozás, a horog kiképzése országonként és gyártónként eltérő lehet, mint azt az alábbi összehasonlító táblázat is mutatja.
A technikától függően is többféle tűre lehet szükségünk. A tuniszi horgolótű, mely az azonos nevű horgolástechnikához használatos, a kötőtűhöz hasonló tű, ami a végén gombban végződik, létezik azonban kör-, és hosszabbítható variáció is, utóbbi a tűből, egy damilból és egy végzáró alkatrészből áll.
Megint másik, speciális tűt használunk horgolt frivolitás készítésére, ez a tű általában 1, 1,5, 2 mm-es méretben készül, és a tuniszi tűhöz hasonlóan alkalmas ara, hogy a szemeket felsorakoztassuk rá.
A kétvégű horgolótű mindkét végén horog található, ha a két vég vastagsága eltér, akkor csupán arról van szó, hogy az anyag-, pénz- és helytakarékosság miatt egy tű helyett két tűt vehetünk egyszerre, és például magunkkal vihetjük utazáshoz, ha a munkánkhoz többféle méretű tűre van szükségünk. Speciális eset, amikor a tű mindkét vége ugyanolyan méretű, az ilyen tűket egy sajátos tuniszi technikához használhatjuk, ahol a tű két végével két eltérő színű fonallal dolgozunk.
Vannak olyan horgolástechnikák, melyekhez speciális segédeszközöket használunk. Villahorgolásnál egy hajtű alakú eszközt, amelynek segítségével készítjük a szemeket, a seprűnyél horgoláshoz pedig szükségünk lehet egy vastag kötőtűre, vagy fakanálra, esetleg seprűnyélre.
Mint az élet minden területén a horgolásban is rendkívül fontos a megfelelő eszköz, mert ugyan bármilyen horgos eszközzel lehet horgolni, de az élmény mégis más. Tapasztalatom szerint érdemes pár száz forinttal többet költeni egy minőségi horgolótűre, mint szenvedni azzal, hogy lepattog a bevonat, vagy hólyagos lesz a kezünk, eltörik a tű, vagy egyszerűen csak unalmas és fárasztó a munka. Csipke horgolásához válasszunk olyan tűt, melynek megfelelő a nyélkiképzése, kényelmesen és a megfelelő helyen tudjuk fogni, a nyél nélküli változatok szorongatásától ugyanis hamar megfájdul a kezünk. Érdemes védőkupakkal ellátott fajtába beruházni, mert ezek tárolása és szállítása is sokkal könnyebb. A csipkehorgolótűk anyaga acél valamilyen bevonattal, ebben nincs nagy mozgásterünk, a nyél viszont műanyagból készül, ezt jól tapogassuk meg, és lehetőség szerint a puha tapintásút válasszuk. A vastagabb tűk bevonatos alumíniumból, fából, illetve műanyagból készülnek, fém tűk esetében a fenti elveknek megfelelően praktikusabb a nyeles változat, a fém ugyanis nagyon hűvös, rideg tapintású. Hosszútávú használat szempontjából a legkellemesebbek a fából készült változatok, azt azonban vegyük figyelembe, hogy a fonal kevésbé siklik rajtuk, mint fém társaikon. A műanyag tűk olcsóságuk, kis súlyuk és viszonylag meleg tapintásuk miatt versenyezhetnek a többi anyaggal.
Az elkészítendő munkához megfelelő horgolótű kiválasztásához az alábbiak figyelembevételére van szükség: mit ajánlanak a mintához, mi szerepel a kiválasztott fonal ajánlásában, mennyire lazán vagy szorosan horgolunk. Általában nem érdemes nagymértékben eltérni az ajánlott tűmérettől, ettől változhat ugyanis a kész darab mérete. A fonalon található ajánlást is vegyük figyelembe, ránézésre sokszor nehéz is eldönteni, hogy egy bolyhosabb fonalhoz milyen méretű tű passzol. Tuniszi horgolásnál figyelembe kell vennünk a készülő darab méreteit, mert csak akkora munkát tudunk horgolni tuniszi horgolással, amilyen hosszú tűnk van. A nyújtózkodás és a takaró problematikájára a legjobb megoldás a variálható horgolótű, melynél a speciális végkiképzésű alaphorgolótűt tetszés szerinti méretűre hosszabbíthatjuk egy damilalkatrész segítségével.
A legfontosabb azonban egy horgolásminta készítése a választott tűvel és fonallal. Ha szorosan horgolunk – szinte recseg a fonal ha dolgozunk – nyugodtan válasszunk eggyel nagyobb tűt, a lazán horgolók pedig bátran próbálkozhatnak kisebb tűvel. Tuniszi horgolás esetében sokszor a fonalhoz ajánlottnál sokkal vastagabb tűvel érhetjük el a kívánt eredményt, kísérletezzünk bátran. Akkor járunk közel a tökéleteshez, ha a készített mintadarab nem kunkorodik, és nem kell formára feszegetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése